A Bayern München korábbi vezetőedzője, Julian Nagelsmann a DER SPIEGEL lapnak adott interjút.
A tavalyi év márciusának 24. napján a Bayern München hivatalosan bejelentette, hogy megválik fiatal trénerétől, Julian Nagelsmanntól, annak ellenére, hogy az irányításával két hónappal a szezon zárta előtt minden sorozatban versenyben volt a csapat. A nagy felháborodást keltő hír után rögtön jött az újabb bejelentés: Thomas Tuchel követi őt a poszton.
Most azonban nem Tuchel – idén nyáron biztosan véget érő – időszakáról lesz szó, hanem arról, amit Nagelsmann mondott Németország egyik vezető lapjának. Ez ugyanis az első alkalom, hogy a mostanra már a német válogatott szövetségi kapitányaként dolgozó edző nyíltan beszélt a kirúgásáról.
„Veszélyben volt a triplázás.”
Amikor 33 évesen ajánlatot kaptál a Bayerntől, biztosan azt gondoltad, hogy ez egy kihagyhatatlan lehetőség. 21 hónappal később azonban elküldtek. Korai volt elvállalni ezt a feladatot?
Nem, egyáltalán nem.
Miért menesztettek olyan hirtelen, a szezon közepén?
Elvesztettünk egy kilencpontos előnyt a Borussia Dortmunddal szemben. Egy másik edző, Thomas Tuchel pedig azonnal elérhető volt. Így történt.
Ötéves szerződést írtál alá a klubbal, amellyel hosszútávra terveztetek. Mi romlott el?
Azzal a céllal neveztek ki, hogy változtassunk néhány dolgon. Vannak olyan klubok, amelyek időt is adnak erre. Jürgen Klopp öt évet töltött el a Liverpoolnál, mire végül bajnok lett. Pep Guardiola hét év után nyerte meg a Bajnokok Ligáját a Manchester Cityvel. A Bayern München edzői nem kapnak ennyi időt, hogy igazán alkothassanak valamit.
A szóban forgó dzseki.
Sokan azzal vádoltak, hogy túl gyakran voltál az előtérben, túl sok minden szólt a hobbijaidról. A kirúgásodról például síelés közben értesültél.
Pontosabban azzal vádoltak, hogy nem voltam elérhető a csapat számára a Bayer Leverkusen elleni vereség után. Ez egyébként hazugság. A megszokott módon hétfőtől szerdáig az irodámban dolgoztam. Hozzáteszem, én voltam az egyetlen a Säbener Straßén. Egyik vezetőségi tag se volt jelen. Aztán szerdától péntekig egy rövid vakációra mentem, amire a klub is rábólintott.
Mit tanultál a müncheni időszakodból?
Azt, hogy edzőként nem szabad túl nagy figyelmet keltened. Ugyanakkor én azt sem szeretném, hogy csak azért, mert van egy munkám, egy másik arcomat kelljen mutatnom. Más karakterjegyekkel rendelkezem, mint például Jupp Heynckes.
Heynckest főképp az önzetlensége miatt tartották nagyra.
Én egyszerűen máshogy dolgozom, egyszerűen azért, mert fiatalabb vagyok. Nem állok ott az oldalvonal mellett bézs ballonkabátban, csak azért, mert az egyik elődöm ugyanezt tette. A vezetőség mindig előre tudta, ha mondjuk egy piros dzsekit készülök felvenni. Nem zavarta őket. De ha veszít a csapat, akkor az ilyen dolgokat természetesen előveszik az emberek.
Nem sokkal később a Titán is távozott.
A Bayernnél tapasztalak miatt gyanakvóbb lettél?
Inkább azt mondanám, hogy óvatosabb és érzékenyebb. A foci világa nem mindig gyönyörű. Nem segít az sem, ha jó a kapcsolatod a vezetőségben dolgozókkal. Márpedig nekem az volt Oliver Kahnnal és Hasan Salihamidžićcsal. Átbeszéltük, miként közelítjük meg a dolgokat, ha azok rosszra fordulnak. Persze a valóság mindig más. A kérdés inkább az, hogy mennyire szabad nyitottnak lenni a sport ezen főszereplőivel. Ha egy vereség után ezek az emberek hallgatnak, akkor tudod, hogy valami nem stimmel. Az eddigi klubjaimnál, amiknél dolgoztam, mindig azt szerettem volna, hogy őszintén tájékoztassanak arról, ha esetleg egy új edző kinevezésében gondolkodnak. Ezáltal én is meg tudnám emészteni a dolgot és a következő meccs megnyeréséért hajtanék. Sajnos a labdarúgásból hiányzik az őszinteség. A híreknek, amik a nyilvánossághoz jutnak el egy menesztésről, közük sincs a valósághoz. Ilyen a foci. És szinte biztosan ilyen lesz a következő 30 évben is.
